2018. április 4., szerda

Kedves én! Szünet!

Oké, ez az izé itt magamnak szól. Persze elolvashatod te is, csak ugye már a címben közöltem, mit akarok mondani, és mivel nincsenek fanatikus rajongóim, akik kamerával táboroznának a kapuban (azért kinézek még egyszer.. hátha...), valószínűleg ennyi információ pont elég is.

Úgyhogy most magamhoz szólnék.
Kedves én! A kocka el van vetve, a bejegyzés ki van rakva, úgyhogy május-júniusig ne is merészelj errefelé sündörögni. Nem, nem fér bele még egy cikk. Nem, egy tag sem. Úgyhogy: mielőtt gyorsan meggondolnám magam, és az érettségi felkészülés alatt/helyett/közben még pár írást gyorsan kieresztenék a levegőégbe, rákattintok a "KÖZZÉTÉTEL" gombra.

2018. április 1., vasárnap

BOTRÁNY!!! LELEPLEZŐ TÉNYEK A HARRY POTTERRŐL



Azt hitted, nincs semmi, amit ne tudnál az egyik legnépszerűbb ifjúsági regényről? Hogy igazi Harry Potter-mániás vagy, és Rowling minden szavát elolvastad? Hogy szó szerint tudod a könyvek minden egyes jelenetét, és a legkisebb érdekességtől kezdve mindenről tudsz? Hogy az írónő mindenben igazat állít?

Tényleg ennyire naiv vagy? Vagy csak fanatikus rajongó?
Ne, ne, várj egy kicsit! Te sem akarhatod, hogy életed végéig hazugságban élj. Erre a cikkre csupán öt percet kell áldoznod. Ezt persze ugyanúgy fordíthatnád az agyölő Facebookra, vagy macskás videók nézegetésére, de... Hát őszintén, nincs jobb dolgod?

Tarts inkább velünk! Ismerd meg úgy a Harry Potter varázslatos világát, ahogy még soha ne láttad!

1. Kezdjük mindjárt az írónő személyével. Azt ugyebár minden irodalmár és az olvasó ember teljes bizonyossággal állítja, hogy ez a bestseller Joanne Kathleen Rowling szellemi terméke. És mindannyian tévednek... Hogy miért? Nos erre könnyen következtethetünk azokból a jelekből, amelyek eddig úgy látszik, senkinek se szúrtak szemet.

Az egész valószínűleg akkor kezdődött, mikor a kis Joanne még csak az iskola padjait koptatta serényen. Úgy tűnik, túlságosan is serényen, mert az iskola igazgatónője szerint, akit a Vérvörös Kacsák főszerkesztője saját lakásán keresett fel, a kislányt rendkívül sokszor zárták be iskola után. Sőt, egyszer még javító-nevelő munkára is elküldték. Szerencséjére. Mert itt, takarítás közben találkozott Catherine Bennett-el, aki akkor már két hete súrolta az iskola padlóját, és az eleven, szívesen ismerkedő kislánnyal könnyen megbarátkozott.
Hogy ez mit magyaráz? Nagyon is sokat. Catherine B.-t ugyanis három héttel később rúgták ki az iskolából – munkakerülésért. Ezt akár az írás miatt is tehették... Ráadásul az igazgatónő visszaemlékezett arra is, hogy soha nem volt még olyan kevés papír az iskolai szemetesekben, mint Catherine idejében...
De vannak egyéb bizonyítékok is:

·        Catherine és Rowling sorsa az évek során még egyszer találkozott. A takarítónő lánya ugyanis egyszer akár száz méterre is lehetett Joanne-tól. Kitalálod hol volt ez? Igen! A King’s Cross pályaudvaron. Akár itt is meg lehetett ejteni egy esetleges kéziratátadást – de ne is gondoljunk bele, ezt milyen zsarolások előzhették meg!
·        Az írónő a könyv borítójára is rátetette a K betűt. Állítólag azért, hogy jobban hangozzon… Na persze. Fogadni mernék, hogy legalább ezzel próbált minimálisan tisztelegni az eredeti szerző előtt.
·        De még ezzel sem ért véget az érdekességek sora. A takarítónő első férjét (aki később rákapott az ivásra) William Devonnak hívták... Ez kísértetesen rímel a Voldemortra…
·        Kislányát pedig Fannynek nevezte el, ami kínosan rímel a Ginnyre, mindenki kedvenc varázslónövendéke későbbi feleségének nevére...
Úgy gondoljuk, hogy ennyi bizonyíték még a legkételkedőbbek is meggyőzik. Úgyhogy ugorjunk is a következő pontra!

2. Bár úgy tűnik, az állítólagos „írónő” a történetet a legkisebb mértékben se változtatta meg, a legtöbb nevet sajnos átírta. Hogy mik lehetett az eredetiek? Nos, erre valószínűleg már sosem fog fény derülni. Bár feltételezhetjük, hogy Harryt igazából Tomnak keresztelték, Cat kiskori szerelme után. Vezetékneve viszont láthatólag megmaradt: a takarítónő egyszer, több tanú által bizonyítottan enyelgett a tornateremben egy James Popper nevű testnevelő tanárral (Harry apját James Potternek hívják). Ha hozzátesszük, hogy egyik keresztgyermekét, Mary barátnőjének kislányát Lilynek nevezték el, ami a főhős anyjának neve is...
Még sok név megmaradhatott az eredeti kéziratból: Cat például a Weasly testvéreket régi osztály- és iskolatársai után nevezte el. Valószínűleg még sok szereplővel tette ugyanezt, de az ő nevüket Joanne nem kímélte, és regényesebben, véleménye szerint „könyvbe illőbben” keresztelte el őket. Hááááát, nem is tudom...

3. Kivéve persze Hermionét. A sokak kedvenceként emlegetett stréber könyvmolyból harcos manójogi aktivistává váló kislány ugyanis... Nos igen. Eredetileg egyáltalán nem létezett.
Ajaj! Halljuk most a vérbeli Potter-rajongók felháborodott, az űrig elhatoló kiáltását, amint vérben forgó szemekkel fenyegetőznek, és fogadkoznak, hogy találják csak meg a szerkesztőség akár egy tagját is... Gondolni se merünk rá, mit tennének akkor velünk. Dehát, az igazság kimondatlanul is igazság marad - csalás esetén ne a leleplezőt, hanem az elkövetőt bírálják!
Szóval a hármas szövetséget a takarítónő művében Harry Potter, Ron Weasley és egy harmadik fiú, valószínűleg Martin Jones alkották. Legalábbis ez a név szerepel abba a padba belevésve, amit Catherine távozásával egy  időben vittek fel az iskola padlására, rossz állapota miatt. Lehet találgatni, ki véshette ezt bele, aki feltűnés nélkül maradhatott egyedül a teremben... Csak nem a takarítónő?
Természetesen Martin és Hermione között számos hasonlóság felfedezhető. Persze Martin nem megy hozzá Ronhoz, és a fiúk hálótermében alszik, de ugyanúgy mugli (nem varázsló) szülők gyermeke, mint női változata. És a három gyerek közül ő viseli leginkább a szívén az elnyomottak sorsát. Igazán kedves, csak kicsit hallgatag fiú, nyilvánvalóan egy múltbeli sötét titokkal, ami a következő részekből derült volna ki, dehát... A feminista Rowlingnak muszáj volt belecsempésznie egy lányt is a történetbe.

4. De  nem Hermione vált egyedül nemet a könyvekben. Van itt még valami, akiről, ha jól tudunk olvasni a sorok között, szintén kideríthetjük, hogy Rowling átűzte a másik oldalra... Lehet, hogy sokan meg fognak lepődni, de VOLDEMORT az.
Bizony, a főgonoszt, a varázslók életének megkeserítőjét eredetileg a nők közé sorolta az írónő. Ott Tina Dittnek hívták a későbbi Tom Denem helyett - legalábbis erre következtetnek, akik részletesen tanulmányozták Catherine Broadway életét. Első, legkegyetlenebb és -elnyomóbb főnökének neve ugyanis Edith Ditt volt, egy általános iskolai ősellenségét pedig Tinának nevezték. Ebből azt hiszem egyértelmű, miért pont így keresztelte el a gonoszság megtestesítőjét.
És hogy miért kellett végül is szegény Tinának nevet és nemet változtatnia? Nos, erre is Rowling mértéken felüli férfigyűlölete a magyarázat. Szegény lelke nem tudta volna elviselni, ha  főgonosz női köntösbe bújva igázza le a világot.

5. Azt hinnénk, a könyvek íróival kapcsolatban már semmi meglepőre nem számíthatunk. Pedig nem így van. Mert amíg az biztos, hogy az első két könyvet Cat takarító néni követte el, addig a többi mű alkotójának kilétével kapcsolatban már csak találgatni tudunk Nézzünk most néhány ilyen teóriát!
o   Vannak, akik az állítják, Catherine rövid élete alatt be tudta fejezni hatalmas terjedelmű művét. Ez nyilvánvalóan túlzás lehet, hisz szegény asszonynak főzni, mosni, takarítani, pénzt keresni és gyereket nevelni is kellett...
o   Mások szerint lánya, Eve fejezte be, Rowling parancsára. Ő valószínűleg tudott anyja későbbiekre vonatkozó terveiről - de egy ötödikes fogalmazása alapján az írás kevésbé ment neki.
o   Ezekben az időkben szokatlanul sokat tartózkodott az „írónőnél" egy Ann McKnight nevű fiatal lány is. Ő már csak azért is gyanús, mert 18 éves korában már saját verseskötettel büszkélkedhetett. A 7. rész megjelenése után egy hónappal viszont váratlanul saját kezével vetett véget az életének. Talán azért, mert nem írhatott saját kedvére, művei pedig egy csaló neve alatt jelentek meg?
o   Végül szóba szokott kerülni egy Eliza Wilson nevű asszony is. Ő mosott Rowlingra, és homályos célzásaiból arra lehet következtetni, hogy esetleg néha be-besegített a nehéz munkába.

6. A hatodik könyvnek (FIGYELEM, SPOILER!!!!!!!) talán a legismertebb, legtragikusabb része lett Dumbledore-nak, az iskola igazgatójának halála. Nagy csapás volt ez mindenkire nézve: Roxfort diákjai teljesen elapátlanodtak jószívű, kedves mikulásszerű vezérük nélkül. Valószínűleg a való életben úgy szétszóródnának, mint pelyva a szélben, nemhogy még csatát nyernének az erős ellenfél ellen... És Catherine tudta ezt!
A műveletlen, iskolázatlan takarítónőnek esze ágában se volt eltenni az öreget láb alól. Bár igaz, hogy nem írta végig a sztorit, hevenyészett feljegyzéseiből arra következtethetünk, hogy egy másik szereplő, az ügyetlenkedő Neville Longbottom lehelte volna ki lelkét. Dumbledore és Voldemort, a két nagy ellenfél pedig csak az utolsó csatában pusztította volna el egymást. Persze itt Harrynek sokkal kevesebb szerep jutott volna, mint Rowling hamisítványában. Nekem személy szerint ez a változat jobban tetszik!

7. Rowling múltja
De eleget beszéltünk már a híres műről és részleteiről, folytassuk most konkrétan az állítólagos írónő múltjával - egészen a kezdetektől.
J. K. Rowling a közhiedelemmel ellentétben (de sokszor fogjuk még ezt leírni!) nem Nagy-Britanniában látta meg a napvilágot. Ez csupán egy ügyes fogás volt arra, hogy a brit olvasók minél közelebb érezhessék magukhoz az írónőt, aki valójában az amerikai kontinensen jött világra. Dehát az nem hangozna olyan jól a tősgyökeres, hagyománytisztelő angolok körében...
A kis Joanne azonban akár hiszik, akár nem, három éves koráig Washingtonban élt édesanyjával, Euphemia Sternnel. Apjáról csak a nevét tudjuk: Edward Rowlint nak hívták (igen, t-vel – a RowlinG csak egy szerencsétlen elírás). Ő nem is lakott a családdal, sőt, mikor kislánya épp a hatodik szülinapját ünnepelte, az Amazonas menti krokodiltámadások áldozata lett, súlyos adósságait ezzel még pont nem elvált feleségére hagyva.
Nem tudni, hogy birkózott meg ezekkel a gyenge nő. Annyi bizonyos, hogy egy év múltán anya és lánya már vidáman élt Angliában, minden nyomorukról és bánatukról megfeledkezve. Azt csupán érdekességként szeretnénk említeni, hogy szomszédjuk éppen a hírhedt maffiavezér, a Sellőfarkú Rinocérosz frontembere volt... És úgy látszik, annak munkássága sokat hatott a kis Joanne-ra. Tizenkét éves korára már a harmadik iskolából csapták ki: először embercsempészet (innen szervált magának egy húgot), majd illegális pénzverés, legutoljára pedig tiltott drogok árusítása miatt. A környéken mindenki rettegte nevét, a gazdák bezárták a csűr ajtaját, ha a közelben ólálkodott, az asszonyok gyermekeiket is elrejtették előle (nem mintha azok nem bújtak volna azonnal el a Szellemkisasszonynak nevezett nő láttán). De persze hiába: Rowling mindig megszerezte magának azt, ami kellett.
1996-ban épp kiszabadult a börtönből (hogy miért kapta, tán már maga sem tudja), mikor összefutott a régi Cat takarítónő lányával. Innen pedig már egyenes útja volt a Harry Potterig és a hatalmas sikerig...

8. De a története itt nem állt meg. Miután jó pénzért eladta a HP jogait egy amerikai kiadónak, rövid időre Londonba ment lakni. Ezt csak a tényszerűség kedvéért jegyezzük meg. Na meg azért, mert ebben a pár hétben eltűnt Julia Gray, buszvezetőnő gyermeke, Jessy. Ezzel egy időben fogadott örökbe Eve Bennett, Catherine lánya egy szintén Jessica nevű, utcán talált kislányt... Talán ez volt a díj?
De más esetekkel is szolgálhatunk a hitetlen olvasóknak, akik még vakon bíznak kedvencük feddhetetlenségében
o   A HP második kötetének kiadásával egy időben tűnt el Londonban öt gyermek. Mindegyikük tizenkét éves volt, mint a célközönség legnagyobb része. És ami még furcsább: a neveik Jean, Jennifer, John, Jill és Jasper voltak... Igen. Csupa J betűs. Pont mint a Joanne.
o   Egy másik gyermeknek, Henry Poornak, texasi farmerek szülöttének aznap veszett nyoma, mikor kijött a 8. HP film. Érdekes. Még a monogram is stimmel...
o   Rowlingot a londoni rendőr-főkapitányság megmaradt iratai szerint egyszer letartóztatták ittas vezetésért. Az ügynek végül, tekintettel az „írónő” befolyására, nem lett komoly következménye. Viszont az ezt a jegyzőkönyvet tartalmazó iratraktár pár hónappal később sajnálatos módon majdnem teljesen leégett. Ez csak véletlen lehet!
o   No meg persze az is fura, hogy akárhol is élt Rowling, legalább egyik szomszédjához betörtek az évek során. Általában a legtehetősebbekhez.

9. Dehát... kezdené most a még mindig ízig-vérig Rowling-hű olvasó, aki el se tudja képzelni bálványáról ezeket a rút dolgokat. Igen, tudjuk - bizonyára most akarja felhívni a figyelmet az egekig hatoló jótékonyságokra, áldozatkész felajánlásokra. Nos, ne fáradjon. Tudunk róluk. És arról is, hogy néhány intézmény ezekből egy fityinget sem látott. Ilyen volt például Clarisse McBird asszony, az Új-Skóciai Vak és Gyengénlátó Vízidisznók Egyesületének elnöknője. Saját bevallása szerint Rowling tanúk előtt ígért neki egy kétmillió fontra rúgó adományt persze ezt sosem küldte meg. Akik pedig a hölgy szavahihetőségében kételkednének: szavait alátámasztja a 96 éves Mrs. Margaret Snow és a 100. évét is betöltő Mrs. Annabell Green. Ha két ilyen élemedett korú asszonyságnak nem hiszünk, akkor tényleg gond van azokkal a bizonyos mai fiatalokkal!


10. De most jön az, ami a leginkább felháborító. Talán néhány elvakult rajongó nem áll még készen az igazságra, de... Enélkül mit sem értek volna az eddigi érvek. Szóval.

Tudta Ön, hogy Rowlingot azok a zsidók pénzelik, akik az arab iszlamista terrorszervezettel szövetségben meg akarják szabadítani a Földet minden pogánytól? Másik fő támogatója pedig a Hupilila Energia nevű formáció, amely orvul hajszárítóval fújogatja az északi sark jégsapkáit, és minden makkot megöl az erdőben? Ő maga pedig összefogva a kormánnyal a sufniban H2OPOK molekulákat tenyészt és szórja szét repülőgépéről a szélrózsa minden irányába? Hogy kínai cipőgyártó munkások és pálmafülű békeharcos ufók is vannak a Huhúdegonoszakvagyunk névre hallgató szervezet tagjai között, ahol az itt felsorolt egyedek mind megjelennek? Tudtad? Tudtad? TUDTAD???????????

 (Dátumra figyelni... 
Szóval, ha nem esett volna le, ez egy április elsejei agymenés, amit még anno 2015-ben írtam, és az égvilágon SEMMI VALÓSÁGALAPJA NINCS. Oké, kivéve az, hogy Rowling megírta a Harry Pottert, de több tényleg nincs. Boldog húsvétot mindenkinek!)

2018. március 30., péntek

Jenny Han: Utóirat: Még mindig szeretlek



Kedves Utóirat: még mindig szeretlek!
Te szeretsz leveleket kapni, ugye?
Namostakkor azért sem írok neked semmit, mert rohadtul nem érdemled meg, mint Peter Lara Jeant!



ELSŐ BENYOMÁS: Nem csúnya.
Na jó, azért ennyire nem utálom a könyvet, a borítója szerintem kifejezetten szép, ráadásul tökéletesen jelzi is a célcsoportot, úgyhogy egy szavam nem lehet miatta. A cím meg igazából mindegy is, hiszen egy sorozat második kötetéről van szó, azaz nem ennek a könyvnek kell bevonzania a szélben kószáló rajongókat. Amúgy ötletes… Lenne, ha nem lenne már egy viszonylag híres, Utóirat: Szeretlek című könyv a polcokon. Mert így a tájékozatlanabb olvasók közül bizony sokan hihetik azt első pillantásra, hogy Cecelia Ahern regényének folytatásáról van szó… No de mindegy.
Azért meg jár még egy külön pacsi, hogy végre, végree, végreeeeee valaki rá tudta firkantani a borító hátuljára, hogy egy trilógia második kötetéről van szó, nem önálló könyvről. Köszönöm!

VÉLEMÉNY:
A fiúknak, akiket valaha szerettemből csupán azért nem lett már tavaly májusban egy hosszú-hosszú bejegyzés, mert lusta voltam. És ugye, tudjátok, mit jelent ezen a blogon a hosszú bejegyzés…
Hát, hogy nem dicséretet, az tuti!

De mindegy: az emlékeket megszépítette az idő – na meg az a pár pozitív értékelés, amit utána olvastam. Hátha én értettem félre a könyvben valamit… Hátha Peter nem is volt olyan bunkó, mint hittem… Áááá, reménykedj csak. Mindenesetre a folytatásnak úgy álltam neki, hogy adok még egy esélyt Jenny Hannak. Adtam is… De ő eljátszotta. *drámai pillantások, csak hogy stílusos legyek*

Szóóóóval, történetünk ott kezdődik, ahol az előző kötet befejeződött. Igen, ez azt jelenti, hogy ha érdekel ez a vacak, és még az első részét sem olvastad, de nem szeretnéd magadnak lespoilerezni azokat az igazán váratlan (nem) fordulatokat (jobb név híján nevezzük őket fordulatnak) amiket neeeeem, senki nem látott a történet kezdetétől fogva közelegni, akkor ne olvasd tovább ezt a bejegyzést sem! Nyugi, nem fogom megtudni. (Vagy de, és egy holdas éjszakán eljövök a lelkedért, de ezt a kockázatot vállalni kell…)

Peter és Lara Jean tehát együtt tengetik szerény napjaikat (ez a fülszövegben nincs benne, de kb. a 10. oldaltól egy párt alkotnak, szóval enélkül igazán nehéz lenne beszélni a történetről), és csinálják, amit minden középiskolás tinipár csinál: cukiskodnak, kézen fogva sétálgatnak, nevetgélnek, még többet cukiskodnak… Kivéve persze AZT (így, kiemelve, nagybetűvel), mert azt gondolom a drámai csúcspontra, a harmadik könyvre tartogatja az írónő.
Ám közel sem olyan tökéletes minden, mint amilyennek egy friss szerelmespár esetében lennie kéne… Peter képtelen leszakadni Genről (ha nem emlékszel: az exe), és Lara Jean múltjából is felbukkan egy régi barát, John, aki szintén nem közömbös számára… Igen, az egész könyv egy szép, nagy szerelmi négyszög, ami nem is lenne baj, ha legalább rendesen lenne a végén összehozva ez az egész. (Jó, én még reménykedem, hogy talán a harmadik kötetben, de őszintén szólva már nem tudok hinni benne.)

Egyébként a könyv ALAPVETŐEN nem rossz. Szóval nem egy Duff, aminek minden egyes mondatát, szavát, szóközét és pontosvesszőjét elítélhetem, és legszívesebben a szemétre vágnám. Nem is olyan klisés és semmi újat nem hozó, mint a Kamuzások, kavarások. Persze, sablonok azok vannak benne, de még ezek ellenére is viszonylag aranyos és kedvelhető könyv tudna maradni, ha… Ha… Ha…
De erről majd később, még fájna beszélni róla.

A halott szülő-klisé borzasztóan sok tiniregényben szerepelt már. Mert hát valljuk be, mégiscsak érdekesebb úgy a főszereplőnk karaktere, ha már érte valamilyen trauma (szülő halála, alkoholista szülő, munkamániás, gyerekeivel nem törődő szülő, megcsalás, nemi erőszak) rövidke élete során. Az olvasó megsajnálja, és még a legbutább, legbunkóbb, legunszimpatikusabb szereplő is hirtelen az élettől bemocskolódott, mégis gyönyörű pillangónak tűnik majd a szemében. Ritkaság viszont az az író, aki kezd is valamit ezzel a klisével, és hitelesen tudja leírni, mi is történik egy ilyen katasztrófa után a családdal, hogyan tudnak tovább élni. És szerencsére Jenny Han közéjük tartozik.
Talán ezt a szálat, Lara Jean családját szerettem a legjobban már az első könyvben is.?) Tetszett, hogy valóban teljesen hitelesek voltak, és bár Margot-ot és Kittyt alig bírtam elviselni, azért mind a ketten adtak valami kis pluszt a könyvhöz.

Ja, és egy ifjúsági lányregény, ami képes szerencsétlen szülőkkel (oké, jelen esetben szülővel) és az ő szerelmi életükkel (többes szám ismét nem játszik, mert akkor már másik műfajban lennénk) is foglalkozni! Pacsiiiiiiiiiiiiii!

De nézzük meg a többi szereplőt is, akikről… Mit is mondhatnék?
Hogyha nem egy tiniregényben lennénk, azt hinném, hogy egy klisékkel teli tiniregényben vagyok. Mert van itt kérem szépen minden: tökéletes srác, szép, menő, de gonosz csaj, az aranyos, de néha kicsit naiv főszereplő, aki boldogságot csempész ebbe a rút világba… Egy szóval: klisé klisé hátán.
Szerencsére a mellékszereplők valamennyire fel tudják dobni a könyvet. Ott van mindjárt Chris, aki pont ugyanolyan őrült és vadóc, mint eddig. Ott van Kitty, aki egyszerre testesíti meg a világ összes utálatos kishúgát. És persze ott van az idősek otthona, ahol Lara Jean dolgozni kezd az összes öreg hölggyel (és úrral), akik távolról sem olyan elesettek, mint amilyennek gondolnád őket, és jó sok aranyos-vicces jelenet kapcsolódik hozzájuk. (Újabb képzeletbeli pacsi, hogy Jenny Han a hamvas fiataloknak szóló hamvas fiatalokról szóló könyvébe képes volt beemelni más generációkat is. Apróság, de sokat számíthat.)

A történet az első kötetben a világ egyik legkiszámíthatóbb kliséjére épült. Nevetséges indok miatt egy kamukapcsolat, aminek a végén… Na mi lesz? Hát persze, hogy összejön a két szereplő!
Az Utóiratnál már egy kicsit jobb a helyzet. Igen, a főbb vonalak kiszámíthatóak és nem nyújtanak újdonságélményt, amitől az olvasó „énmégilyetsoha” állapotba kerülnek, de őszintén: ezt senki nem is várta el. (És legalább nincsenek benne a való életben teljességgel hihetetlen, de a filmekben/könyvekben agyonhasznált klisékkel… Khm…) Az apróságok terén pedig igenis képes újdonságokat nyújtani ez a könyv is. Nagyon tetszett nekem az, hogy a gyerekkori barátok összegyűltek, na és a játék… Aki olvasta, tudja, miről van szó, mindenesetre nekem nagyon bejött.

A hangulat meg egyszerűen cuki. Néhol kellően nyálas, néhol kicsit fejfogós, de általában kellően aranyos és szerethető, pont ahogy annak egy ideális tinikönyvbn lennie kell.

Oké, tudom, hogy azt írtam az elején: nem tetszett a könyv. Azóta viszont? Szinte végig dicsértem. Gyanús ez, nagyon gyanús…
Pedig a titok annyi: ugyanúgy, ahogy az első kötetet, ezt is elrontotta írónénink egy pocsék, irritáló befejezéssel. Amit majd ki is tárgyalunk a spoiler után azokkal, akik a, elég bátrak voltak, és végigolvasták b, akik ezután se fogják. Mindenesetre addig is: igen, azért lesz annyi csillag, amennyi.

Magyarul mi is az Utóirat: Még mindig szeretlek? Egy romantikus-gimis regény, cuki hangulattal, cuki, elmegy szereplőkkel, abszolút felejthető történettel (igazából fel se tűnt, hogy vagy 30 oldalt véletlenül átugrottam), és hajtépős befejezéssel. Ha tetszett az első rész, akkor ez is fog, ha nem, akkor pedig ne szenvedd végig!

És már csak egy kérdésem maradt. Lara Jean. Komolyan? Valaki, aki tud angolul, írja már le nekem, hogy kell ezt a nevet kiejteni! Lara Zsán? Lara Dzsen? Lara Dzsín? Lara Dzsoun (ez utóbbi a Google fordító szerint)?

Kétségbeesetten várom leveleiket!

Ui. Még mindig szere ne olvasd el ezt a sorozatot!

ÉS AKKOR MOST SPOILERESEN, MERT GRRR, ÉN EZT NEM BÍROM!!!

Lara Jean, miért? Már megint miért? Még hányszor fogod eljátszani azt velünk, hogy egy kedves, rendes, normális srácot (aki jelen esetben totál illik is hozzád) dobsz Peter Kavinsky miatt?

Oké. Én tudom, hogy a sorozatnak valamilyen mágikus módon vannak rajongói. Tudom azt is, hogy Peter Kavinskyt is meglepően sokan szeretik. Bár mondjuk nála még az is meglepő lenne, ha egyáltalán kettő, azaz két darab homo sapiens a szívébe zárná, mert egy agyrohasztóan bunkó, arrogáns, csökött kis nyafogós BÜDÖS PARASZT! (Ezennel elnézést minden mezőgazdaságban dolgozó embertől.)

Mert az egy dolog, hogy valaki „rosszfiú”, azaz nem áraszt magából tizenkilecedik századi bókokat minden egyes találkozásnál, de amit Peter csinál, az már minden határon túlmegy.
Egyrészt mindjárt a fura dolgai Gennel. Értem én, hogy csajszikánknak éppen durcisak a szülei, ezért ő vigasztalhatatlanul morci lesz, de nem, az akkor sem magyarázat arra, hogy a leányzó elküld egy különösen intim videót egy netes oldalnak, hogy aztán egy szerencsétlen pár miatta égjen. Most gondoljátok meg: ha a ti barátotok bőszen védené és vigasztalgatná az exét, akinek feltett szándéka, hogy tönkretegye az életedet, te hogyan reagálnál? Nem, én se bólogatnék megértően. De legalább (az írónővel ellentétben) én elismerném, hogy Lara Jean és Peter nem egymáshoz valók, és mindegyiket útjára bocsátanám.

Mert Lara Jean és John valóban király páros. Már szinte túl tökéletes is, de ezt szintén hajlandó vagyok elnézni a könyvnek.
És ne mondja nekem senki, hogy Peter meg Gen annyira szörnyűek együtt! Ugyanolyan bunkó, mindenkit eltipró személyiség mind a kettő. Hogy neeeem, Peter nem olyan, mert ő cuki, meg egyébként is ahw? Akkor talán emlékeztetnélek arra a jelenetre, amikor visszakéri a szakítás után Lara Jeantól (vagy -től, ugye) azt a nyakláncot, amit ő maga ajándékozott neki, mert jó lesz a következő turnusnak?
Javítsatok ki, ha tévednék, de ez már szinte fokozhatatlan bunkóság. Én Lara Jean helyében ajánlottam volna neki egy ingyenes gyomormosást, mert ugye adja csak szépen vissza azokat a sütiket, amikkel a lány a kapcsolatuk során elalmozta. De legalábbis belevágtam volna azt a rohadt láncot a szemébe, nem engedelmes kisbárányként visszaszolgáltatom.

Éppen ezért nem is tudom mire vélni a könyv végét.
Mert tegyük fel, hogy döntéshelyzetben vagy. Tegyük fel, hogy ott áll előtted Petike és Jancsika, és mind a ketten csupán egy dologra áhítoznak: a te két szép (ferde) szemedre. Petike kicsit sértődékeny, kicsit bunkó, és már szakítottál vele egyszer azért, mert állandóan az exe után kajtatott, akivel láthatóan sokkal jobban megérdemlik egymást… És ott van Jancsika is. Aki aranyos, kedves, cuki, sugárzik róla, hogy beléd szerelmes, nem beléd MEG egy másik lányba, és aki mindig téged támogat…
De oké, tegyük fel, hogy eddig nem győzött meg Jancsika, mert te akkora hatalmas petikefan vagy, hogy az sem érdekel, hogy minden normális ember szerint egy fapapuccsal kéne szíved választottját fejbe vágnod. Ezért aztán mindkét legény ajándékokkal kápráztat el. Jancsikától egy csodálatos hógömböt kapsz, ami teljesen hozzád illik, tükrözi a személyiségedet…
Petikétől pedig azt a nyakláncot, amit egyszer már odaadott, aztán mégis inkább visszakért, aztán na, egye fene, mégis odaadott.
Hát nem egyértelmű, hogy melyiket választanád? (De, a nyakláncot. Grr. Grrrrrrrr.)

Szóval én ultimátumot ajánlok Jenny Hannak. Vagy összehozza Lara Jeant Johnnal a következő kötet végére… Vagy akkora könyvterrorizmus veszi majd kezdetét, amit még nem látott a világ!

Csillagozás: Laza, felejthető 3,2, amit a vége végérvényesen a 3 felé billent el.

2018. március 25., vasárnap

Mennyit tudsz A Gyűrűk Uráról? (KVÍZ)


Hogy miről nevezetes március 25-e?
Először is: sok mindenről. Szerződéseket, írtak alá, csillagokat fedeztek fel, tüntetgettek a régmúlt korok emberei… Legalábbis ez az, amiről a Wikipédia megemlékezik. Az persze mit sem számít ennek a csodás oldalnak, hogy Középfölde harmadkorának 3019. évében Szauront legyőzték!
(Már értem, miért sopánkodnak a tanárok, ha a Wikipédiát használjuk kutatásokhoz. Egy ilyen oldaltól mégis mit várunk?)
Ezen a blogon azonban szépen, tisztelettudóan meg is emlékezünk erről a nemes napról, mégpedig egy Gyűrűk Uráról szóló kvízzel. (Ami nagyon remélem, hogy betölt, és nem fog vírusként szétterjedni a cybertérben és elpusztítani az internetet, mert magamat ismerve még ez is elképzelhető…)

1. A kérdésekre alapvetően a könyv alapján kell válaszolni. Mármint, válaszolhatsz a film alapján is, csak akkor piros lesz az eredmény, hehe.
2. Igen, nekem nem Sauron, hanem Szauron, nem Saruman (könyörgöm, mintha valami cipőkészítő kisiparos lenne), hanem Szarumán, nem Moria, hanem Mória. A saját könyvemben is átjavítgattam az összeset golyóstollal, úgyhogy erről nem tud lebeszélni senki és semmi.
3. Azért szurkolj egy kicsit, ha szeretnél internetet holnap is...